Munkavállalásom vagy nem vállalásom története sajnos nem blogolható, pedig ez most kivételesen baromi érdekes és tanulságos volna. Kis magyar szocreál. Szürreális. És most aztán végképp meg vagyok lőve. Nem volna barát a közelemben aki ne azt a tanácsot adná, hogy ezt NE... Én meg persze mérlegelek, és a szokásosnál is tanácstalanabb vagyok.
Ámde a tegnap emlegetett történet...: Ülünk a helyi kocsma lépcsőjén, 500 főnyi lassan haldokló faluban, hallgatom a beszélgetést, "Mi van Ivánnal? Nem írt rólad mostanában? ..." Szövik, szövik tovább, emlegetnek valakit, nem derül ki semmi konkrét, de valahogy fura az egész kontextus. Megkérdem: "Ki az az Iván?" - "Hát a Bacher Iván" - "Jé, épp most olvastam a Klétkát." - "Hát igen, az egy szomorú történet." - és kiderül, hogy B.I.-nek volt itt egy háza évekig, sokat írt a faluról, az Elhagyott falu is róluk szól... Benne Ő, és Ő, és Ő is... Nahát, nahát... És igen, a Klétka, az az első feleségéről szól, a Mari... - mondják... Van gomba? - harsogja K. -és összenevetnek. No igen, gondolom, ... és egy kör megint összezár.
