Megint kikerültem valahogy a főoldalra. Énblog. Mielőtt elöntött volna a büszkeség, beleolvastam a szomszédaimba. Nem kellett volna... Remélem kilógok.
Egyébként köszi Sárga. Tényleg. A kommentet.
Tegnap este volt egy kósza gondolatom, hogy akkor itt ebben a felemás anonimitásban önmagamat adom majd, jobban mint ezidáig. Tehát tényleg csak a legkényesebb témáknál fogok öncenzúrát alkalmazni. Ezzel együtt persze befejezem ezt a céltalan vergődést is, mert tagadhatatlan, hogy ez az alábecsült lábtörlő sugallat max. öngerjesztő és önbeteljesítő hatással bír, és ennyire azért mégsem vagyok mazo... És élni vágyom.
Sokat gondolkodom egyébként a tiltott határátlépések problematikáján. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, meg a valódi határokat. Lehet, nem lehet, lehet, de fájni fog, nekem, neki, másnak...
"Karjaid között széthulló szédülés vagyok... / A szobák rotáló sarkainak / Széttárt lábai közül / A mellkasodra ájulok. / ... Mint a születés... / Oly nehéz és mégis súlytalan a létezés-....még."
