Az ébredés démona ma délután egy lángos alakjában támadt rám. Ez az élmény csak nagyon ritkán látogat meg, de akkor hegtelen sebekről rántja le a leplet.

29 éven át szerettem... Két évvel ezelőtt, szerelmemmel kéz a kézben (akkor még megfogta) ballagtunk el egy Balaton-parti strandbüfébe. Lángosozni. Sosem felejtem el azt az érzést, ahogy az illata felkavarta a gyomrom. Az első és egyetlen jele volt annak, hogy terhes vagyok. A gyermekünk nem született meg. Tavaly nyáron már csak Ő evett lángost, én nem kívántam. Valami mást választottam. De a lángos visszahozta a történetet. Próbáltam neki motyogni erről valamit, úgy tett, mintha nem értené. Nem mondott semmit. Még egy ügyetlen gesztusra, vagy ölelésre sem futotta... Miután áprilisban kimondta a szakítást újra megpróbáltam erről beszélni vele. Csak hogy tudjam, közös a gyászunk. Nem derült ki. Ma a szomszédaimmal strandon voltam. Fiatal házaspár és a 11 hónapos kisfiúk. Lángost ettek...