vonz/a/lom

Ébredés: még mindig a legmegrázóbb pillanat.

A kávé: még mindig ez a szar nescafe, egy hónapja nem bírtam lemenni normális kávét venni. Külső szemként nézve hihetetlen. Ma muszáj lesz, mert most ez is elfogyott... És egyáltalán: a fogkrémem legvégét préseltem ki tegnap este, és hetek óta öblítő nélkül mosok, ha mosok, és a sótartót is elvitte, a kicsit meg a nagyot is...

Az alvás: hosszú idő óta nem ébredtem fel hajnalban. De ez sokkal inkább a "koktélnak", mint lelkem megnyugvásának köszönhető. Persze szar ez is, mert brutál módon tompít, talán ezért nem írtam semmit az elmúlt időszakban. Fele ilyen rázós élethelyzetben már rég írni kezdtem.

Ma nem dolgozom. Muszáj leszek végre rendet rakni, kitakarítani. Holnap feljön két barátom, rendezzük át a lakást címen, amit persze nem nagyon lehet, max. a kanapét tudjuk elfordítani. Be kell vásárolnom.

Született depresszív alkat vagyok. Tegnap volt néhány jó pillanat, tudatosan kell erőltetnem magam, hogy észben tartsam őket. Pl.
Egy ugyanazon percben írt sms-t L., hívott K., és közben D.... Barátok. Persze plusz egy generáció, de ki nem sz*ja le...
Aztán melóhelyen B., aki szóba hozta, sőt meg akarta beszélni a múltkori kínos stábot, amiben Ő tudtam, hogy vétlen, nem nehezteltem rá, meg is beszéltük, tök jól esett.
Aztán Cs. telefonja a kiközvetített korrep. lehetőségéről. (Remélem nekik nem mondta az iwiw oldalam, mert ha elolvassák, ugrik a meló. De nem törlöm le.)
Aztán pár sor, és új zene...