vonz/a/lom

nincs kedvem aludni, mert lubickolok ebben, hogy most jóóóó... és tényleg úgy lett, ahogy nem gondoltam, hogy lesz... egy reggel felébredtem, és mások lettek a színek... nem tudom igazán eseményhez és személyhez kötni... de erről már írtam... marha jó úgy lélegezni, hogy nem…

izgi volt tegnap... a sors pont abba a kocsmába sodort bennünket (mozizni mentünk volna a pincébe, de rossz volt a dvd), ahol kedvenc bloggereim is tanyáztak épp... különös, látom pl. gz-t, blogjából kb. vágom az életét, sőt szeretem a volt felesége blogját is... so, tökéletes…

hogy mekkora paraszt ez a Pataki Attila, összezárnám levelét megírta Morvaival, jó sokáig, hogy diskuráljanak már az általuk képviselt jobboldali értékekről...

bizonytalan állásügyi helyzetemen ettem magam ma szinte egész nap, persze próbáltam tovább a lehetetlent, három lebegő alapítványban bízni szeptembertől szóbeli ajánlatokra támaszkodva felér egy öngyilkossággal... + a kutatásomra sem sikerült több szponzort találni, pedig a…

leérettségiztek... a bakik és az időnként jaj most süllyedek el pillanatnyi érzése mellett igazán felemelő... ilyenkor igazán szép az élet, így a tegnapi szarságokkal nem is terhelem sem magam, sem benneteket... készülök a bankettra, hallgatom az új PUF-ot, bevillant az egy évvel…