21h körül összeszedve magam kikászálódtam az ágyból, pontosabban elhagytam a kanapét, az erőt egy holnapi tali egy ezer éve nem látott volt évfolyamtárssal adta, így kénytelen voltam szerdára (is) előre készülni, a téma végülis izgalmas, a gyarmati rendszer bukása, egy kis Ruanda, meg egy kis Gandhi, ültem a szőnyegen és cetlizgettem a nagy rakás könyvhalom közepén,  ennél adekvátabb dolog kevés létezik számomra, talán még az írás... jah, eszembe is jutott, a családom már sokszor mesélte, hogy 2-3 éves koromban néha a délutáni alvás alkalmával lepakoltam a könyvespolcot, halomba raktam a szőnyeg közepén, ráterítettem a plédem és azon szenderedtem el, nah jah, így van ez, ha az ember sznobnak születik:)

előbb beszéltem egy órát d-vel, azt hiszem aggódik értem/miattam..., amit szg-ról mesélt, az új munkahelyéről, ahonnan én ugye már önszántamból leépültem, hát kb. olyan volt, mintha a lipótmező egy külön részlegének történéseit mesélné, hát ha volna még bennem némi illúzió e világgal kapcsolatban, sírnék, így max. nevetek, és ha volna még erőm elmesélném, nevessetek vagy sírjatok Ti is

szerdán megyek megnézni a kutyákat, az utolsó reményem, bár bevallom minden reggel belémhasít a szörnyű gondolat, egyedül is alig bírok felkelni, nemhogy még ennél is korábban, kutyát levinni...