Megjöttem. Egy nappal hamarabb... Különös utazás volt, különös történésekkel. De mielőtt belefognék - ha belefogok ma, mert nagyon fáradt vagyok - komment egy kommentre. Sárgának. Igazad van. Az idézet szöveg nekem pont ezt diktálja, amit írsz. Ma, tegnap, és tegnapelőtt is. És ezt fogja holnap is. Minden zsigeremben, minden porcikámban. Érzem. Megcsinálom.
Viszont, borzasztóan aggódom E.-ért, aki nagyon betegen vezetett hazáig. Nagyon rosszul volt már, amikor kiszálltam az autóból. Az ügyeletre nem akart rögtön bemenni. Vezetni nem tudtam helyette. (Nincs jogsim.) Hogy vele menjek, nem akarta. Neki is iszonyú ez az év. Ő is 31. Hónapok óta kórházak, műtétek, neki is félmunkanélküliség. De legalább a párja mellette...
És igen, igen, a legfontosabb, újabb bizonyítéka a mindennapok csodáinak... Na de ezt majd holnap. Most megyek fürdeni.... Azt ugyanis két napja nem....
