vonz/a/lom

"Van valamilyen láthatatlan rendezés az életben: mikor egy helyzet úgy alakul az emberek életében, hogy valamit véghez kell vinni vagy meg kell csinálni, az életkörülmények is cinkosak lesznek, igen, a helyszín, és a tárgyak is, a közelben élő emberek is öntudatlan cinkosai lesznek... Az élet tökéletesen rendez minden helyzetet, ha alkotni akar." Márai

hazafelé bandukolva hirtelen elém toppant a gonosz, látni véltem, hogy az összes rontás oka a még lakásomban maradt dö féle hütő és tévéállvány... 

mielőtt ezzel szembesültem volna, arra gondoltam, hogy dö tényleg bekaphatja, milyen végtelenül megalázó volt, amikor hónapokig nem nyúlt hozzám, közben titokban pornóoldalakat nézegetett a neten... már elköltözött, amikor ennek nyomait észrevettem a gépemen...

ez pedig onnan jutott az eszembe, hogy előjelekkel próbáltam ellátni a viszályára fordult életem, ergo abban a másik életben egy nagy rakás semmi volt, amit szakmailag működtem, most ez működni, élni látszik, akkor pénz volt ugyan érte, bár messze nem számolatlan, de a jelenleginél mindenképp több és biztosabb, akkor nőként nem léteztem, viszont az időt azt töltögette velem dö, aztán az új életben újra nő lettem, bár az időt nem töltögették velem... tehát ezen tűnödtem, hogy akkor most a fonákja avagy a viszálya jobb-e... 

de még ezelőtt azon mélázgattam hogy így perspektíva nélkül képtelen vagyok spórolni, pedig most jobban kellene mint eddig bármikor, és abban a másik életemben ebben elég professzionálisan működtem, akkor volt jövőképem, most nincs, sok marék rom az van...

mert mindezek előtt megvettem a Jules és Jim-et (Truffaut), dvd-n, régi kedvenc filmem, anno még a film szakon írtam róla egy szemináriumdolgozatot, de azóta nem láttam, aztán vettem egy klassz zöld sálat az új kabátomhoz, azaz megint irreálisan úgy csináltam, mintha volna pénzem...

azt hiszem legközelebb akkor leszek képes tiszta szívvel beba_ni, ha vége lesz ennek a kontinu(u)m vergődésnek... ha az egzisztenciám nem forogna veszélyben akkor már olyan jó kis nyálcsorgatós debil vigyor fagyott volna az arcomra, de így még az sem...

reggel ötször állítom át az órát, 5, 10 percekkel, aztán valahogy eltalálok a kávéfőzőig, Napkelte közben elmerengek azon, hogy akkor most mivégre is, mindig a felelősségig jutok, a diákok iránt érzettig, mert itt már óradíj nem terem, BKV ellenőr annál több, nah de ezt a vonalat nem folytatom, messzire jutnánk, amolyan mai magyar értelmiségi nyomorba, amire azért nem volnék büszke...

tegnap azt írtam valakinek, végülis nem is szex hiányzik, csak a testmeleg... öregszem... 

most viszonylag időben itthon, és alig van meló holnapra... visszamegyek a postára, megjöttek az államkincstártól a munkapapírjaim, immár kézzel foghatóan végleges a végleges...

makacsul ismételgethetem, hogy igen, van amiben az ember nem téved, de vedd csak elő másikén az igazi görbe tükröt, aztán nézz bele

a mai s. életem legszörnyűbb értekezlete, teamje, akármilye volt... nem tudom olyan messze szabni a határt, hogy ne tolja még tovább az élet... erről most nem tudok többet írni, nagyrészt mert a cenzúra fogja a kezem, melóügyet nem adhatok ki, az érzést pedig perpill. még képtelen vagyok... nyitom a borom, ill. iszom rögtön a hétfői maradékot, ezt józan ésszel nem lehet bírni...

a másik témakör, nah, az is a teljes bebuktára kezd hajazni... pedig eskü, hogy tényleg... és ennyire hülye nem lehetek, és ami még biztosabb ennyire basz_tlan sem...

ez a naptári év olyan szinten gáz, hogy nincs írói fantázia, mely e kispolgári milliő eszköztárából merítve össze bírná hozni...

hát erre igyunk...

csak nem bírtam ki, ovira bekapcsolódtam, ezt azért nem tudom kihagyni, már hallom ahogy a firkászok tolla serceg, van itt annyi baromság, annyi aranyköpés, dakota közmondás, épp most ért a csúcshoz, asszongya betelt a pohár... na ja... de a best of mégiscsak a "keleti hatalom" fogalom világrajötte, avagy újraértelmezése e kiváló szónok ajkán, minima 10X ismételve, egészen eszement kontextusokban, nah, történészkollégáim, ma a nép hőse lenyomta nagydoktoriját... vivát...

/írásszünet/

aztán megnéztem Egészséges erotika... lyuk a hasba röhögés...

közte utána munka, gép mellett, tantéma, szintfelmér, egyéni számonkérés, etc.

közben tv, szabadság, szerelem, csak fél szemmel, füllel, a csányi persze tutti sármőr, igaz most lövik benne halomra a népet a Parlamentnél...

emlékszem tavaly jó idő volt, otthon voltam, nagyszüleimhez is lementem, bicajjal, sokáig elidőztem, a teraszon dumáltunk, ott hallgattuk az első híreket, dö itthon volt, nézte élő egyenesbe... akkor kb. még oké volt az élet köztünk, de csak kb., mert vele mindig csak kb. volt, de ezt már mondtam, önismétlés

ma a meleg lakásban, cigi, pia nélkül, kényelmesen ütemezett munkákkal, bundáskenyérrel, nah, ezt is dövel ettem utoljára, azt hiszem, tényleg gyógyulok, már krumplit is vásároltam a héten, mióta elment ugyanis, nem volt burgunya a hütőben... így múlik el lassan... avagy Most múlik pontosan... nézőpont kérdése

és persze várok, mert van, amiben az ember nem téved...

de már mondtam ezt is

avagy ne, a nap eseményeit? pár perce óvatosan megnéztem az indexet, a TV-t egyébként sem szoktam bekapcsolni, ma meg pláne, szóval kicsi gombóccal a gyomromba klikkeltem... talán titkon reméltem, hogy eltelhet a délelőtt zsidózás nélkül? hát nem... nem vagyok kíváncsi a részletekre, igaz ez sem a legoptimálisabb stratégia, sem elvben, sem praktikusan, mert mi van, ha békésen olvasgatásom majd a tüntetők molotov koktéljai zavarják meg, és én balga még a redőnyt sem engedtem le, elvben pedig a struccpolitika hamis önáltatás... becsukom a szemem, és azt hiszem nem látnak?

eszembe jut a szombat hajnal, a zsúfolt éjszakai járaton némileg egymáshoz és hozzám préselve egy lány -és egy fiú diskurált, a srác zsidózott, a lány türelmes kedves hangon próbálta meggyőzni, hogy ne... mindketten kissé részegek voltak, a lány mégis okosan érvelt, a fiú repetitív módon ismételgette a kliséit...   a lány végül, mikor érvei fogyni látszottak, azt mondta, mondogatta: "soha nem tudhatod..."

ha a belvárosban laknék, már most félnék...

szívet és hazát nem cserélhetünk... pedig egyre gyakrabban lopakodik közel a kísértés...

közben szemtelenül sokáig alszom, ébredés utáni kávé, net, mosogatás, bevásárlás, isteni délután v-vel, barátos, nevetős, tanulós, okos, evős... közben esni kezd, kora este újra egyedül, nem rontom el a napot, tegnap megnéztem a 6:3-at, ma hosszan tanakodom, egyik kezemben az Egészséges erotika másikban a Keserű méz, mindkettőt láttam már töbször, az utóbbit választom, ennek úgyis múlhatatlan specialistája vagyok, és már régóta csak a szélsőségek nyűgöznek le, számomra a Keserű méz a szerelem kultuszfilmje, jobb, mint a Betty blue, a másik, a finoman cizellált angol úrilányos énem pedig az Ártatlanság korát szereti, az Scorsese... és az is a szerelem...

ez pedig a várakozás, babonás némaságban, remélem Moira nem kurta rá a nyolcadik pecsétet... vannak dolgok, amiben nem téved az ember..

alig több, mint fél év alatt a második halálhír a ZK-ból, az iwiw üzenőfalán... két pályázati projectben is dolgoztunk együtt... és mindössze 48 éves volt...

legyen neki könnyű föld...

borzasztóan sajnálom

végre kialudtam magam, isteni, ezért pl. jó egyedül élni, senki nem izélget, hogy miért ülök vasárnap délben az ébredés utáni kávémmal pizsiben a gépnél... persze rengeteg munka vár rám, mindenféle, pedig de klassz volna végighenyélni a napot, olvasva vagy filmeket nézve... 

elmúlt a hátfájásom péntek éjszaka, azt hiszem a feszültségtől fájt, a stressztől pontosabban, a gyógyír rá a minima egy liter bor, jó társaság, stb...

bejelöltem a wiw-en mónit, frankón nem jelöl vissza, sejtettem, hát akkor bizzuk a következő életünkre ezt a történetet, úgy mindenestül, én feladom...

tegnap cseteltem dave-vel, tök jó fej, őt is jó tizenegy éve ismerem, jártunk is egy rövid ideig, de alapvetően inkább barátok voltunk... nuh, azért ők, a pasik, gyakorlatilag dö-t leszámítva, azok is akikkel végig csak barátok voltunk, vagy haverok, ők azért vannak, megvannak, a laza vagy szoros kontakt megvan, fura, a lányokkal abszolute nem működik ez, gyakorlatilag az összes volt barátnőm, az a 3-4, nem több, szóval az összes eltűnt, szakított, vagy én szakítottam, jó-jó, kata, berni megvan, velük együtt laktam évekig a fősulin, ez volt a kapocs, meg jó nagy adag tolerancia, többnyire ők velem szemben, bár mondhatjuk vica-versa, végülis szeretnek és én is őket, de más belső világ, így konfliktusmentes, stabil barátság, olyan számíthatok rád, igazi mély belső találkozások nélkül... viszont talán jobban értenek, mint azok akik egy szép napon megnyomták a delete gombot... így megy ez...

és nagyon-nagyon várom a jövő hetet... félig reszketve... vagy egészen... semmiért, egészen? na jó, ne asszociálgassunk, hétpecsét

nagyon kellett ez az éjszaka... és volna mit mesélni, egészen különös, drága p. hangja jött, mondjuk úgy reinkarnálódott, több sem kellett, de mégis több volt...

el vagyok varázsolva, na...

mármint egy bizonyos értelemben... de ez most télleg hétpecsétes titok...

egyéb: így hajnali részegen megkaptam a feladatot az igazgatói izére, különös, súlyosobbra számítottam, de gondolom ez csak az első kör, vágjunk bele...

persze elébb alvás, aztán utazás...

kóbor kutyák. Ábrándok oltárán gazdátlan szukák. Vonyítják, hogy ez a szerelem egy kis halál..." (qUimby)

d. lemondta az estét, krumplipüré lett volna, meg fasírt... viszont hívott bp., megyek is át hozzá, aztán elnézünk valahová, én személy szerint egész biztosan sokat fogok inni... egyébként meg ezért vannak a.... :))

köszi tk, okvetlen, jó volna, egyeztessünk mikor... ezt már józanul aligha lehet elviselni...

annyira röhejes, még mondtam is neki a telefonba, hogy nehogy ne legyen ott, meg ne merje csinálni mégegyszer meg ilyenek... erre persze értetlenkedett, már miért tenné, háthiszen épp most hívott azért, hogy találkozzunk... mondom skizobunkoszociofóbdepiskisgizdaésgyávais...

elmentem ma az állásinterjúra, sokkal jobb a hely, mint gondoltam, persze a R.-et nehéz lesz űberelni, azt hiszem... fura, ahogy látom az arcukon, és ez már nem először fordul elő, aki ismeri a szakmában a helyet, annak általában kikerekedik a szeme, amikor megtudja hol dolgoztam, amikor pedig hozzá teszem a nyolc évet leesik mellé az áluk is... ne, legalább ennyit profitálok abból a rengeteg szívásból... erről jut eszembe, írni is akartam róla

szerdán bent voltam az új helyen, amivel összevonták R. maradványait, a munkaügyi papírjaim miatt kellett, ahogy haladtam a folyosón, egyik teremben, szokásához híven nyitott ajtónál nyomta á, egy másik ajtóban pedig ott állt a híres ember rokona a, egyikőjük sem vett észre, vagy úgy csináltak, pontosabban á kifelé igen, mert megismerte a hangom, amikor elköszöntem a portástól, akkor már arrafelé bóklászott, a szemem sarkából láttam, ahogy odanézett... eljövőben újra végigreszketett rajtam ennek a tragédiája, nyolc évet dolgoztunk együtt, és most így sunnyogunk el egymás mellett... nem tudom megszokni...

szóval interjú, szerencsére, ha véletlen rám esne a választás, akkor is csak december 15., addig még annyi minden történhet...

ma hívtak a másik helyről is, küldik az anyagot hozzá, furán csinálják ezt, legalább már tudom melyik suli...

folyt köv

mondtam én, és ez már így, másodszorra kurva szar poén... de már csak fél órát vártam rá... a buszról még felhívtam, egy barátja vette fel, azt mondta, nála hagyta a telefonját, de megállapodtunk abban, hogy azt üzenem, kapja be... szóval tényleg... komolyan, már sajnálom, elég gáz ezt így előadni 35 évesen...

nah, telefon megtörtént, akkor lassan mégiscsak indulok, mondjuk ezek a 22h-kor randik a bioritmusomnak jók, a holnapi óráimnak, kedves csoportomnak kevésbé... nem beszélve a holnapi karikás szem interjúról... 

már csak azt nem értem, miért van nekem olyan dezsavü érzésem?:)))

meg a békává sem csókoljuk egymást, érintkezési felület híján, még virtualice sem, így megy ez, nálam különösen, különösen, hogy lassan odáig züllök, ahová éppen zülleni készülök... külső tekintet látja, hogy ózra kattanni valóban önpusztító vállalkozás, sőt, még én is látom, de csak provokálom, mert nem tudok szabadulni a tekintetétől, aminek a mélyén józan ésszel nézve semmi különösebb rejtelem nem lehet, ha odáig jutnék, hogy egy este kilenckor csörrenő telefonra azt mondom, oké, gyere, az több lesz, mint tragédia... és eskü, hogy nem a ba_tlanság munkál bennem, ámbár úgy igazán ezer éve, akkor is tök részeg voltam, és ami még velem soha, alig emlékszem belőle valamire... amilyen lúzer vagyok, ugye...

jah, hát elmentem megnézni titokzatos fiút, közelről már nem is akartam, viszont vettem néhány jó kazettát a legfelső szinten, oda menekültem, sorsomba csendesen belenyugodván, szegény, biztosan szomorú, titkon talán remélte, egyszercsak lezuttyanok mellé, és megkérdem mit olvas, hát nem tettem, nem jó érzés, diszharmónia ez is...

persze közben mindvégig a telefonom tapiztam, mikor jön a megígért telefon óztól, naná, hogy nem, lassan rám is zuhant az annyi minden, le is botorkáltam egy borra a Szimplába, aztán meg haza, írtam kedden, kettőből egy sem, ez aztán a profizmus...

a munkából hazafelé tartva jöttem rá, attól ez az iszonyat és folyamatos fáradtság, hogy a bizonytalanság szüntelen ott tépi a lelkem, és gyakorlatilag nulla szublimáció... olyan ez mint egy mesevilág, senki nem hozza szóba, hogy hol a fizetés, a főnök elég undok, amikor mondtam neki az emelt szint projectet, amúgy grátisz, akkor is vágta a pofákat, pedig egy köszönöm, vagy valami jól esett volna... hazaérve megnéztem az álláshirdetéseket, fel is hívtam egyet azon nyomban, nevelői, spec. csoport. naná, azért holnap elnézek egy interjúra, hogy aztán mi lesz, az a sors... én bele sem gondolok...

sem a párkapcsolati témában, sem a munkában semmi reális perspektíva, 31 éves nő létemre ez épp elég kihívás, és pont elég ahhoz, hogy többet piáljak annál, mint amennyit egy úrinőnek még elnéznek

talán holnap d. ideér, végre valami emberi ölelés és testmeleg, idejét sem tudom, mikor utoljára... mondjuk 8 napja óz, ha az a búcsúölelés annak számít, számítson, azelőtt megint Ő, kissé másmilyen, azelőtt... de az már az özönvíz előtt volt... szóval d. ölelés az nem olyan, az olyan barátos lesz, félreértsek elkerülése végett, de ő legalább tudni fogja, ki és miért vagyok, ha leszek addigra

változatlan várom a telefont, így lassan 20h-kor hiába...

olyan régen sírtam, már az sem megy...

"És ha olyasmit szeretnél nekem mondani amit én még nem tudok, akkor azt mond meg hogy miért mindig a szimpatikusabb állatok a vesztesek, olyanok akár a gyalogkakukkban a prérifarkas, aki lyukat üt a kanyonban mégis mindig újra próbálja, jobb lesz minden, nekem elhiheted,
leesik az állad, kinyilik a szemed és észreveszed (te is észreveszed) a fejed felett a kérdőjelet, látod a fejed felett a kérdőjelet, a fejed felett van saját kérdőjeled

Már átláttok rajtam, de nem láttok belém, én egy univerzális gondolkodóval élek, aki folyton boldogabb akar lenni, s nem érti meg, hogy ez nem igy működik, nem ilyen egyszerű, s folytatnám még tovább is van, de félbeszakit, s azt mondja hogy ez az élet szerinte, annyira egyszerű, hogy az már fáj, mégis érdekes láthatnám én is, hát persze hogy láthatnád, csak akkor ne legyél már ilyen mélységesen felületes!.." Hiperkarma

https://www.youtube.com/watch?v=62zOkgkPkeg

nő a pálma, továbbá a kémia (az a másik) nem kívánságműsor... röviden a mai nap tanulsága, a legoptimálisabbbbb közegben jött az ihlet, hát nagyon csípem az érettségizőket... és mindkét aranyigazság önéletrajzi ihletettségű, természetesen

nagyon pörgök, szerintem érzem a vesztem, mert minden fronton viharfelhők... ami a legjobban aggaszt az a suli... azt hiszem most már csak a lottószelvények esélye maradt... de nem hiszem el, hogy nincs megoldás, ez egy nagyon jó, társadalmi szempontból hasznos, hosszú távon abszolute megtérülő dolog, naná, hogy kicsinálja az élet... szponzorokat akarok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! sokat!!!!!!!!!!!!!!!! lassan már csak a kurválkodás marad, átvitt értelemben, pl. egy könnyfakasztó közönséges Fókusz riport... annyi, de annyi időszaka volt a magyar történelemnek, amikor a civilek vagy a csúnya kapitalisták finanszírozták majdnem erőn felül a kultúrát és az oktatást, akkor jó lehetett itt élni... igazán... most már önmaga rossz kísértete ez a nemzet, és minden egykor volt nagy és kevésbé nagy hazánkfia forog és pörög a sírjában... ez több lesz, mint dráma...

a mai napom egyébként dióhéjban: fél8 kukák kitolása, assziszta az izzócserékhez a lépcsőházban, kevesebb, mint, több sikerrel... lépcsőháztakarítás, történelem órák, vizit pszichológus hallgató unokatesónál, a legjobb a hazugság spec. kol.-ja, és az idetartozó adatlapok, aztán kozmetikus, aztán fürdőkád, telefon Ózzal, mondom, nem kívánságműsor, és még itt vár némi munka holnapra, immár abszolute önkéntes jelleggel...

V-nek üzenem, hogy erre nincs tabletta, gyógyszer, ez így jön, aztán megy, én a kutyaharapás effektet ajánlanám, pl... de tessék tanulni, hogy két év múlva Te is töltögethesd a hazugságnaplód a speciális kollégiumra!

titokzatos fiú írt, kép helyett egy azt hiszem Faludy verset, "csak úgy", tök szimpi, semmi szerelmes nyáladzás, viszont "A lét egyszerre iszony és csoda" -alig van infója rólam, mégis eltalálta ki vagyok, azt hiszem... gondolom az fog hiányozni, ami nem kívánságműsor...

óz elég depressziósnak tűnt a telefonban, kérdezte, ráéek-e ma, mondtam nem, tényleg nem, hálisten, holnap mindketten meló, csütörtökön hív, azt ígérte, elvben tehát csütörtökre két randim van... mondom elvben...bár amilyen az én formám, ad abszurdum előfordulhat, hogy egyik sem jön el... nem fog megrázni, nem erőltetem én ezt annyira, csak történik...

sajna a wc-kiállításról kijelölt társaságban, túravez. és barátai társaságában idő és egyéb program hiányában lemaradtam... pedig jó lett volna...

na, irány az ókor...

el sem hiszem, de alig több, mint két napja még a Szigetközben ültem egy kenuban... isteni volt, a táj és a társaság is... a legnehezebb ezekről a magától értetődő, természetes dolgokról írni, pl. hogy mit jelent számomra a vízpart, az otthoni, és ez a majdnem otthoni táj, az egyiknek valóban minden zegzugát ismerem, ennek a másiknak kevésbé, de majdnem épp annyira otthon vagyok benne...  kedves túravezetőm is mondott okosat, "először is magadnak kell megtanulnod nemet mondani, ez a legnehezebb", na igen...

a kutya tünemény, tegnap óriásit sétáltunk, már időnként levettem róla a pórázt, nem szaladt el, bár néha még igazán öntörvényű, mondanám, mint a gazdája... igaz a család beleizélt a harmóniába, mind1, erről most nem...

visszaérve jó sok netlevél várt, adott némi halovány életjelet óz, hát nem látom, hogy nagyon motivált lenne, elég röhejes, hogy ezek után még arra kér, én keressem, mert örülne... persze én is örülnék, de csak mert ilyen deviáns vagyok, hát majd meglátjuk, igazság szerint nem tudok mit kezdeni az ilyen félbevágott történetekkel...

és itt van még egy furcsa história, elmesélem... ha bírjátok cérnával...

nemrég, mint ahogy írtam is, átírtam az nlcafes párkeresős lapom némileg brutálabbra, gondoltam legyen ez az első szelekciós szűrő, azóta a sabloncsávók megkímélnek sablonleveleiktől... kb. egy hete kaptam egy levelet valakitől, akinek az adatlapja szinte teljesen kitöltetlen volt, viszont jó kis intellektuális levelet írt... képet nem küldött... most majd azt játszuk, hogy előre megbeszélt időpontban ott lesz valahol, ahol majd ül és olvas, én pedig odamehetek, megnézhetem, messziről, közelről... akárhogy... oda sem kell mennem... egyik legkedvesebb helyem jelölte meg, ill. sorolt fel többet, és jelöltem meg én, a szerelés, amiben lesz, teljesen oké, azt már leírta, persze él bennem a paranoia, hogy valamelyik ismerősöm szórakozik velem, tekintve, hogy a levelei hangvétele is pont olyan, mint szeretném, ezt pedig nem tudhatja, a blogomra pl. hálisten fogalma sincs, tehát ez egy kis apró e heti project, szinte tét nélkül, játékból, mondjuk tekintve a kirobbanó formám (negatív előjellel), kiváncsi leszek... majd mesélek...

ma voltam angolon, a tancsi csaj nagyon szimpatikus, egész jó lesz ez, menni fog, persze megint plusz sok-sok óra hetente, amit ide kell majd csoportosítanom, de megoldom...

tegnap, az utolsó pillanatban összehoztam egy motivációs levelet, elküldtem az önéletrajzommal együtt, hát... ez ügyben sem kergeteg hiú ábrándokat, azért csendben megjegyzem, legalább egy hiú ábránd realizálódhatna...

és megint a magány este, egyre intenzívebb ilyenkor a mehetnék... de ma nem megyek sehová, megpróbálom élvezni az itthon munkát, az van bőven, holnap hosszú napom lesz...

na, fussunk neki mégegyszer... mondanám majdnem édeni állapot, ez a kőből vagyok, gyakorlatilag nincs az a tanyaparasztság ami miatt úgy istenigazából összeomlanék, na igen, van még négy ember, akiben bízom, a családomon túl, na, ha Ők igen, akkor omlanék, de talán ők már tényleg nem fognak, a többiekkel szemben pedig ez az örök bizalmatlanság megvéd attól, hogy itt taknyomon-nyálamon, ámbár, és ez nem megy ki a fejemből, apámnak a másiknak, vázoltam egyik este ezt a magány állapotom, hogy tulajdonképpen, nem jó, sőt rossz, és nem úgy néz ki, hogy meg tudom szokni, erre Ő azt mondta, akkor ezen változtassak, mert vért fogok hugyozni... jól meg is ijedtem, bár ezt eddig is tudtam, éreztem...

ma este így sebtében még három helyről kaptam nagyon okos tanácsokat, más-más megközelítésből, tökre igaz, szumma: az intuitív szerkenytyűmben szűrőt kell cserélni, az embert nem az elvei, hanem a tettei, és az úgy az igazi, hogy szerdán is jó, meg csütörtökön is jó... úgyhogy most, mondom ezt nagyon komolyan, tehát minden irónia nélkül, nagyon okos vagyok, fejben, egyelőre...

ja, még éjjel annyi történt, hogy írtam neki egy sms-t, fél1-kor, valami intellektuálisat a hamis pózokról, abban a minutumban jött a visszahívást kér sms, vagy tök egyszerre, vagy elolvasta és rögtön, visszahívtam, ha már lúd, legyen kövér, ha már barom vagyok, legyek címeres, de már nem vette fel...

próbálom értelmesen elmagyarázni, miért rágom így, 24h elteltével ezt a gittet: mert érteni akarom, kiváncsi vagyok rá, borzasztóan érdekel mi van benne valójában, láthatóan ez a mániám... azért az eszköztáramat frissíteni kellene, szinte hallottam, amikor a maradék kis világ is összeomlott p-ben, mikor eldadogtam neki by msn a realityt... igen, talán még egyszerűbb lett volna nem megtenni... pl... bizonyos szempontból valóban...

na de visszatérve, a bizalomról akartam írni... erről egyébként már a hét elején is sokat gondolkodtam, hogyan lehet bizalom nélkül egy ilyen ügyet elkezdeni, összehozni, mert nagyon nem tudok elképzelni átmenetet, ergo vagy elhiszem, hogy a közeledése őszinte, vagy nem... nyilván nem hitte el az agyam, mert in concreto már nem bízom senkiben, az utóbbi két év árulásai után ez már mechanizmus, ez megvéd, viszont nem jó, nagyon nem jó, nem szeretem, ez most hülyén fog hallani, de mostanság van néhány olyan pillanatom, amikor nosztalgikusan gondolok azokra a napokra, amikor dö elköltözése után ketten voltunk, én és fájdalom, na jó, meg még néhány üveg pia, nem pedig ez a rohadt üresség, amiben ha szar valami, akkor az az egom, aki megint nem volt elég kívánatos... és a többi néma csend...

persze más vagyok, mint voltam... van bennem hit, és csökönyösen hiszek az ösztönömben is, anno nem hittem, mert pl. dö-re határozottan nemet mondott... sokkal, de sokkal erősebb vagyok, és ez a rengeteg kudarc és veszteség tett azzá... túléltem, és megerősödtem benne, tőle...

még moralizálnék, de indulok, utazom...

hát egy nagy meleg baráti kézfogás saját magamnak, azért a profi az profi, őrültek farmja a szívemben gyarapodott eggyel, miután frankón nem jött el, és se szó, se beszéd, sem telefon felvesz, egy óra várakozás után regenerálódtam egyet némi borral a Szimplában, aztán hazaérve megkerestem az iwiw-en, nem kicsit vágott mellbe, pedig már láttam ezt az életemben... mondom én, skizo a drága a javából, rosszabb esetben egy ínyenc kurafi, persze ez nem akadályoz meg abban, sőt, hogy baromira érdekeljen egy ilyen ember valódi személyisége...

eddig is volt némi tolakodás az ismerőseim között a legelső helyért az őrültek listáján, sajna betelt... óvatos vagyok, nem mondom, hogy nem überelhető, de nehéz lesz...

a lopakodó gondolatot, miszerint emberismeretből nullás nekem, elhessegetem, pedig racionális olvasat azt mutatná, nem ilyen egyszerű az élet, én meg maradok olyan amilyen, rákattanok az ilyen rázós esetekre, gá hétfő éjjel ezt elég érthetően felvázolta, és egyúttal óva intett tőle, azért erre alszom még egyet...

halkan megjegyzem, úgy indultam haza a nem realizálódott negyedik randiról, hogy ezt a problémát elrakom holnapra, p. nagyon kedves és okos tanácsára, köszönöm, sajna az élet, meg ez a hülye wiw kissé túlpörgette a problemiatkát, de legalább már az önirónia indukálta heveny röhögőgörcstől nem fogok tudni aludni

így megy ez...

fasza ez a 2007, mindenesetre, lehet mégiscsak vennem kellene egy kutyát, és végszükség esetére egy vibrátort...

komplett idióta vagyok 

vagy másképp: ha ez a szívem hát röhögnöm kell...

és az energia az nem vész el, csak átalakul, nagyon konkrétan alig élek, de a mai és a holnapi napot még bárhogyan is, de kibírom a négy órányi alvással, ma este megint tali, és megint úgy izgulok, mintha az első volna, jé, és már a negyedik... a lelkendezést be is fejezem, fura ez nekem nagyon, nem is tudom, mikor volt utoljára ennyire fura...

aggódom v.ért, és ma sem tudtam vele normálisan beszélni, tegnap hívtam mielőtt elindultam, már ki volt kapcsolva... négy xanax, remélem túlzott, jó volna ha kibírná, értem én, az ilyen mindent 100%-ban átélő embereknek nehéz ez, én is ilyen vagyok, Ő még jobban, ráadásul nagyon nagy volt a váltás... de én bízom benne... és nagyon mellette, mögötte állok, láthatatlanul is... de szerertnék láthatóbban...

a következő három órában készülés holnapra, tantéma kidolgozás, a tegnap mégsem megcsinált ZH, meg a soros óráim, holnap tanítás, majd röplabda, majd haza, majd haza-haza, szombaton meg az evezés, szombat este otthoni barátokkal tali, de szerintem addigra pont végkimerülök... és így tovább...

de ha élni kell, akkor élni kell...

tk soros blogbejegyzése tök jó, bár azért felébredt bennem a gyerektigris... bár ebbe nem ugatok bele mégsem... vagy nem annyira...

jaj, néhány emaillel is adós vagyok, Timnek ma még mindenképp, a többit nem tudom, ha olvassátok, Dani és többiek, türelmet, itt vagytok a fejemben... és rengeteg mesélnivalóm van, fogok...

máris itthonról jelentkezem, de minden várakozásomat felülmúlta a fél21-fél23ig időintervallum, ha nem volna olyan gyanakvó paranoid természetem, akkor azt mondanám, repültem hazáig... azért lett oly rövid, mert jobb esetben tényleg zenekari disputára ment (rosszabb esetben át vagyok vágva),

kicsit hosszabban: borzasztóan helyes, gyönyörű az arca, és a tekintete is itt van, emlékszem, ha valami, akkor ez jelent valamit nálam, ez a legfontosabb szelekciós kategória... mindvégig bántott, de pl. páncélos tekintetéről alig van/volt fogalmam, de Ő úgyis egy varázsló volt, a varázslóknál ez meg még belefér, más a kategórizálás...

óz azt mondta, nem olvassa a blogom, lehet kamu, és olvassa, de remélem tényleg nem...

és még hosszabban: próbálok a lehetőségekhez mérten józan maradni, az ördög nem alszik, az ördög azt súgja, kamu, kamu, kamu, mert ilyen pont nem velem szokott előfordulni... de én tényleg őszintének látom, érzem, sőt, néhány akció, prózai, segítő ügyekben szintén ide dobná a mérleget... ha volna mérleg...

a kurvás énem a szekrényben szendereg, mégcsak nem is dörömböl, talán vérig van sértve, vagy van annyira humanista, hogy megengedi nekünk, ami nélküle vagyok a szárnybontogatást

és most annyira itt az energia, a pozitív, hogy befejezem a melót, amit itt hagytam, pl. megírom V-nek a ZH feladatlapot, és a többi

halleluja? halleluja 

adtam magamnak tíz percet, blogolni, közben hallgatom a páncélos blogjáról letöltött dalt, nem tudom, mi lesz a következménye, abszurd líra, vagy kevésbé abszurd reality

iszonyat hajszolt vagyok, pedig már napi négy óra alvásoknál tartok, miközben a duplája is kevés volna, nekem, ezt még nem mondtam, 37,2 az átlaghőmérsékletem, régen gondoltam erre, megszoktam, de pár hete megint eszembe jutott valamiről, valakiről, aki kereken 1celsiussal kevesebbel nyomja, biztosan rengeteget számít rengeteg mindenféle dologban, például talán ezért van nekem extrém sok alvásra szükségem és talán például ezért érem be ily extrém kevéssel is...

tegnap éjjel hosszan beszéltünk telefonon d-vel, analizáltunk ilyen-olyan történéseket, hát mit ne mondjak, gondolatébresztő volt, megszavaztuk a bizalmatlanságot, és a sok a kamu cetlit, persze én csak agyban döntöttem így el vele a dolgokat, javíthatatlan naív vagyok, javíthatatlanul bízom az emberekben...

előadtam neki továbbá, cirka 20 percben az itt még nem vázolt, de már többször utalás szinten érintett elméletem egy bizonyos dologról, pontosabban kapcsolatomról... azt éreztem, hogy elfogadja, és hitelesnek tartja, hogy én képes vagyok így megélni dolgokat, de baromira nem érti egyébként, mondta is, semmiképp nem szeretne nő lenni, mondtam neki én meg pasi nem szeretnék lenni, így aztán ebben maradtunk...

most villámban készülök a holnapi napra, aztán pedig az estére... nem gyengén parázom, több ok miatt is, mindenesetre baromira figyelni fogok, hogy pl. 6dl bornál ne igyak többet, a kurvás énem bezárom valamelyik szekrénybe, azt sem bánnám, ha örökre ott maradna, érezhető rossz inprinting van bennem perpill ezzel kapcsolatban, féltem a verbalitást, hogy úgy mondjam, és... na de erről majd legközelebb

a dal nagyon szép valóban, bár én azért kevésbé vagyok lírai lélek, és most úgyis a Quimbyre kattanok, miután tök véletlen észrevettem, hogy dö mégis ittfelejtette a Kilégzést, így 2 napja, kilégzek, meg cseh tamásozok, meg cohenezek, sőt, néha még gerendás pétert is... gá hétfőn este dobott is néhány hátast, meg néhány kedves üzenetet a verseimre, rá a lapokra, színes ceruzával, ahogy azt kell, plusz egy sajátját, tisztára mint anno, erről egyszer már meséltem...

de nem csapongok tovább, irány a meló, aztán meg az éjszaka....

"ha ez a szívem hát röhögnöm kell, bolondulj meg életisten, nem érdekel, azért játszom, hogy éljek, és az is kell, hogy Te is lásd Nyina, milyen az álmok pórázán égni el.."..

nu, azért ez egy megrendítő utazás volt, igazán, helyenként kíméletlenűl őszinte, mélyre látó, nem köntörfalazó, amolyan igazi, azzal a behozhatatlan és kihasznált előnnyel, ami az elmúlt 17 év, amiből az elmúlt akárhány ritkán látott, de mindvégig valahol ott volt, és ezért könnyen visszatalált...

igazán nem panaszkodhatom, ha mégis azon kapnám magam, vagy ti engem, rúgjatok már seggbe, tulajdonképpen az elmúlt négy estéből, éjszakából három... egy éve valaki ezt jövendöli, alig hittem volna

és még van vagy három téma, amiről ma egész nap írni szerettem volna, de nem volt időm, most pedig húzok aludni, holnap meló, alig pár órám van aludni

mert most jó, mert páncélos tényleg varázsló volt, ez pl. eszembe jutott ma, de még szombat éjjel mondtam óznak, kérdezett róla valamit, én nemes egyszerűséggel, magától értetődően feleltem ezt, pedig még alig voltunk részegek, el is kerekedett a szeme, de érezte, annyira azért már együtt gondolkodunk, itt több kérdés erről nem lehet,

meg amikor az ember saját magán hatódik meg, a 18 éves saját magán, a jeleneten, amire maga már nem is emlékszik, de más igen, fura, de tényleg szép... én lettem volna? és ma hogyan tenném... nem tudom

és a leglegszebb a mai estében, találkozni egy történettel, melynek a mindennapok gonosz olvasatot adnának, mert a mindennapiság koordinátái között az is, egyébként őszinte és igaz döntés, a legigazibb és így az egyetlen elfogadható, így aztán csoda is a javából, irigylésre és tiszteletre méltó, és erőt merítő mély kút... legyen itt most már, ha elbizonytalanodnék, mikor, merre tovább

és délután beszéltem ózzal, fura, fura, de úgy fest, találkozunk még, valóban kiváncsi vagyok rá, és óvatosan persze, bár ahogy most belenézek saját magamba, sok óvatosság nem lesz ebben, nem baj, legyen megint az ösztön az úr, úgyis annyira belejöttem már, és a kis varázslatok is varázslatok, dobtam róla tk-nak egy fotót egyébként, azt írta szívtipró, bár én nem azt látom benne, mikor csak képeit láttam, akkor sem azt láttam, és mást nem tehetek hiszek ebben, hiszek magamban, meg a döntéseimben..

lájlátov

azért csak nem megy ki a fejemből ez a különös éjszaka... talán némileg túlspiráztam a dolgot, ráadásul elég bénán fest az ilyen félmegoldásos játék, kicsit kurválkodom, de annyira azért mégsem... kiváncsian várom a folytatást, fogalmam sincs, ő mit rak majd bele, és arról sem, hogy én mit fogok, mit szeretnék... nagyon érdekes ember, olyan művész, akiben megvan a kellő alázat a zene iránt, legalábbis most, így két hosszú találkozás után valami ilyesmit érzek benne... hogy totál beb_va mekkora baromságokat csinál, az már másik lap, nyilván ebben a témában rólam is lehetne értekezni... szépen énekel, kedves, művelt, nem mellesleg tök karakteres az arca, és jól csókol... továbbá teljesen őrült... hm?  

és a dal, hogy másképp is értsd:

"Hajtogattam a kukák mögött egy álmot
egy kerthelyiség félreeső részén.
Eldugult piszoárban vitorlázok
sapkám a hold, fésűm a szél.

Sorra dőlnek ki mellőlem a lányok
fojtogató bűntudat emészt.
A szívek szemétdombján kapirgálok.
Szeretni, Istenem, milyen nehéz!

Annyi minden bajjal kell még megküzdenem
plusz még itt van a nyakamba varrva
egy lefejezett szerelem.
Tükröm, tükröm, tükröm mondd meg nékem:
Jól áll-e ez nekem?

Sorra tűnnek el mellőlem a srácok
mindegyiknek jobb dolga akadt.
Zajos magányban foszforeszkálok
a sápadt fényű telihold alatt.

Annyi minden szarral kell még megküzdenem
ellenséges szélmalmoktól zavaros szellemem
"Nincsen veszély" - mondják -
csak képzelem.

Aztán orvosok jönnek, kezükben fegyver
és ha a vegyszer egyszer a vénába hatol:
A lakatlan sziget lakó lelke tenger lesz,
a szíve lepényhal. Itt úszkál valahol.

Annyi minden szarral kell még megküzdenem
egy tucat csörgősipkás lidérc horkol mellettem.
Választok egyet. Melyik tetsszen?
Melyik legyen a partnerem?"

Quimby https://www.youtube.com/watch?v=92tTqEWsB4Q